DE amikor hazaértünk akkor nagyon fájt a hasam, és lágy volt a kaka is, nagyon és bekakiltam és, és éjszaka nagyon sokszor felkeltem és sirtam és kakás lett a bugyi, és délben édesanya azt mondta véres is, az nem jó semmi ha véres, és jött édesapa és elmentünk a kórházba ahol sokar vártunk, és már idegesitettek a kicsi cigány bébik ahogy sirtak. Mondjuk mindenki szomorú volt, csak Zalán mosolygott szépen mindenkinek, én medig örvendtem hogy a doktor néni magyar, és megmutattam a sebemet a kezemen, és mondtam hogy akkor lett amikor rittyentettem az ostorral.Aztán elmentünk egy másik korházba, de nem volt ott sem hely mert ott nagyon betegek voltak, s úgyhogy hazajöttünk s nagyon sok orvosságot kellett vegyünk, amit én szeretek de Zalán nem, s csak rizses múrkos levest ehettünk, s piritott kenyeret, s kekszet, de nem ehettünk tejet müzlivel pl. Édesanya itthon volt, s hétvégen édesapuka is, s sokat játszodtunk kinn M. és I. amiután sirtam mert édesanya bezárta a kaput s azt mondta nem játszhatok velük mert beteg vagyok. De aztán kiengedett és az apukák meggyújtották a száraz füvet a mezőn, s mi pedig játszodtunk az I játékaival s sétáltunk a kutyájával.
Ma már jól vagyok, voltam a folgármesternél is, ahol dolgozik Orsinak az anyukája, és ma a játszótéren is, s ettem óriás sajtost is, s volt édesapukának a szülinapja is, s készitettem neki rajzot ajándékba de 67-et irtam, 37-helyett, de nem baj, s ma csináltam még magyar zászlós rajzot is, Pépi keresztapának mert majd megyünk hozzá Budapestre, már alig várom mert nagyon szeretem a magyarokat.