Ma voltunk játszóházban, elég kevesen valóban, de nem baj mert legalább jobban megismertük egymást Tamással, s megfigyelhettük Sárát, az egyetlen kislányt, s bebújtam az alagútba is, amit azt mond édesanya hogy nekünk is van otthon, de én rá se nézek; minek mikor van az ő keze s sétálhatok úgy egész nap, s dobhatom le a poharakat mert Dédi úgyis összeszedi?! És ma az utolsó éneket összetévesztette Emőke, mert mikor kellett énekelni a "mossad a fogad" után hogy "mondjad hogy Szia"- én intettem, közben ő másképp énekelte mint eddig, betette azt is hogy "fésüld a hajad", de mindenki látta hogy én tudtam az éneket :-), mert integettem bájosan-ezt mondja édesanya legalábbis.
Nagyon szeretem ha legalább egy ember mellettem van mindig, de a legjobbbbb mikor még többen, s mind mosolyognak rám és akkor én is mosolygok és nagyon jó kedvem van. Ha kaját is adnak az még jobbbb, s adnak még, nem mind édesanya hogy folyton azt mondja "Nincs több, megpapálta a baba az egészet, ügyes a baba, nagyon ügyes" s tapsol hozzá, pedig én még ennék egy adagot, vagy legalább egy kekszet a nagy kutyás dobozból vagy egy piskotát a fenti szekrényből.
Na de térjünk vissza a társaságra, nagyon szeretem mikor megyünk az autóval, többször édesanyával, pl. lánybuliba ahol mi voltunk csak fiúk s Ottika aki megtanitotta Hunort buborékot csinálni a kezével mosdáskor s azóta összevizezi a blúza újját, ami persze édesanyának nem tetszik-finoman fogalmazva. Tehát voltunk lánybuliba a nénikkel szombaton-mig édesapa volt focizni s valami történt mert nem tud olyan jól járni azóta-ami persze édesanyának nem tetszik ez se, de a buli-ebéden nekünk mindenképpen jól telt, mindenki mosolygott, annyit ettünk H.-al amennyi belénk fért s mindenből ami az asztalon volt: perecet, levest, húst, salit, almát, körtét, diót-ezt csak H., sütit s ennyi. Édesanya azt mondja ez nekünk a Paradicsom, a teritett asztal?! - dehát a paradicsom az finom és piros mert egész nyáron azt ettem, reggel és este is, csak jobban tudom!